Csór község hivatalos honlapja

2017. május 19, 14:11 péntek / nyomtatás

Víz

10. Víz

A falu életében a kezdetektől – mióta a Sárrét tőzeges talaján a vizes-mocsaras élőhelyek kialakultak, és a terület lakottá vált – a víznek évezredeken át rendkívül nagy szerepe volt. A falu fölötti szikla tövében fakadó karsztforrásból patak ered. E mellé települt a honfoglalás utáni falu is. A középkori írások ezt Csabafőnek nevezik. A hegy tövében a forrás vize tavat képezett az 1950-es évekig. A tó a vízvétel mellett a fürdőzésre is lehetőséget jelentett. A múlt század közepén a forrás vízhozama napi 10-16 ezer köbméter volt, ezért döntöttek úgy, hogy a vízszűkében lévő szomszédos Fehérvár vízellátása érdekében a forrás vizét a megyeszékhelyre vezetik; a lecsapolt tó helyén pedig vízművet építettek ki. A forrás vízhozama azonban, a Keleti-Bakonyban is erősödő bauxitbányászat miatt, lényegesen csökkent. Ez a patak és részben a falu kútjainak a kiszáradásával párosult. A bányászat és a kincsesbányai vízkivétel beszüntetése 1998-ban ismét megemelte a vízszintet. A vízművet a Fejérvíz Zrt. üzemelteti. A jelen és a jövő feladata megfelelően bánni a vízbőséggel, és élni a lehetőségekkel.
A kiváló minőségű karsztvíznek az élet forrásán kívül a gazdasági jelentősége is nagy volt. A falu malmait 1256-tól fogva folyamatosan említik. A XX. század első felében öt malom dolgozott a patakon, amely a Sárréten a Várpalota felől érkező Séddel egyesülve Malomcsatornaként tartott a Sárvíz felé. A malmok gabonát őröltek. A tó kifolyójánál álló malom és a legalsó, már a rét közelében az uradalom kezelésében állt. A legalsó malmot az első világháború után áramtermelésre állította át a Somssich–Szögyény-Marich-uradalom. A gabonaőrlő malmok mellett a XVIII–XIX. századból kallómalmokról is tudunk, tanúsítja a csóri kallósok céhének pecsétlenyomata. Ezek a falu határában tartott többezres birkaállománytól származó gyapjút dolgozták fel posztóvá. Velük szimbiózisban dolgoztak a tobakok, akik a juhok bőrének kikészítésével foglalkoztak. Ehhez a munkához használták fel a falu fölötti mészköves-dolomitos dombokon tenyésző cserszömörcét. A XX. század első felében a Tót utcán (a mai Petőfi utcán) még dolgozott egy tobak. Az ő emléküket őrzi a Tabán falurész és öröklődő ragadványnévként is fennmaradt a foglalkozásnévi eredetű Tobak név. A három középső malmot a falun belül vállalkozók üzemeltették: a Langer (Langenbacher-) malmot, a Sipos-malmot és a Hegedüs-, később Szalai-malmot.
A víz a fúrt kutak révén behálózta az egész falut. A legnevezetesebb a kastély előtt álló kút volt; vizét a rét felé vezették el. A tavat az 1950-es években rövid időre strandfürdővé alakították. Egy baleset, majd a források elapadása több évtizedre véget vetett a felszíni vízhasználatnak.
A csóri vízből szikvizet is állítottak elő. Pákozdi Sándor az 1940-es évek elején nyitotta meg szikvízüzemét az Alsótabánban. Az államosítás után a gépeket az 1970-es évek végétől egy ideig újra használták. Ugyanebből ma is él egy vállalkozás, amely a szikvíz gyártása mellett a víz palackozásával is foglalkozik.