Csór község hivatalos honlapja

2017. május 19, 14:11 péntek / nyomtatás

Víz

10. Víz

A falu életében a kezdetektõl – mióta a Sárrét tõzeges talaján a vizes-mocsaras élõhelyek kialakultak, és a terület lakottá vált – a víznek évezredeken át rendkívül nagy szerepe volt. A falu fölötti szikla tövében fakadó karsztforrásból patak ered. E mellé települt a honfoglalás utáni falu is. A középkori írások ezt Csabafõnek nevezik. A hegy tövében a forrás vize tavat képezett az 1950-es évekig. A tó a vízvétel mellett a fürdõzésre is lehetõséget jelentett. A múlt század közepén a forrás vízhozama napi 10-16 ezer köbméter volt, ezért döntöttek úgy, hogy a vízszûkében lévõ szomszédos Fehérvár vízellátása érdekében a forrás vizét a megyeszékhelyre vezetik; a lecsapolt tó helyén pedig vízmûvet építettek ki. A forrás vízhozama azonban, a Keleti-Bakonyban is erõsödõ bauxitbányászat miatt, lényegesen csökkent. Ez a patak és részben a falu kútjainak a kiszáradásával párosult. A bányászat és a kincsesbányai vízkivétel beszüntetése 1998-ban ismét megemelte a vízszintet. A vízmûvet a Fejérvíz Zrt. üzemelteti. A jelen és a jövõ feladata megfelelõen bánni a vízbõséggel, és élni a lehetõségekkel.
A kiváló minõségû karsztvíznek az élet forrásán kívül a gazdasági jelentõsége is nagy volt. A falu malmait 1256-tól fogva folyamatosan említik. A XX. század elsõ felében öt malom dolgozott a patakon, amely a Sárréten a Várpalota felõl érkezõ Séddel egyesülve Malomcsatornaként tartott a Sárvíz felé. A malmok gabonát õröltek. A tó kifolyójánál álló malom és a legalsó, már a rét közelében az uradalom kezelésében állt. A legalsó malmot az elsõ világháború után áramtermelésre állította át a Somssich–Szögyény-Marich-uradalom. A gabonaõrlõ malmok mellett a XVIII–XIX. századból kallómalmokról is tudunk, tanúsítja a csóri kallósok céhének pecsétlenyomata. Ezek a falu határában tartott többezres birkaállománytól származó gyapjút dolgozták fel posztóvá. Velük szimbiózisban dolgoztak a tobakok, akik a juhok bõrének kikészítésével foglalkoztak. Ehhez a munkához használták fel a falu fölötti mészköves-dolomitos dombokon tenyészõ cserszömörcét. A XX. század elsõ felében a Tót utcán (a mai Petõfi utcán) még dolgozott egy tobak. Az õ emléküket õrzi a Tabán falurész és öröklõdõ ragadványnévként is fennmaradt a foglalkozásnévi eredetû Tobak név. A három középsõ malmot a falun belül vállalkozók üzemeltették: a Langer (Langenbacher-) malmot, a Sipos-malmot és a Hegedüs-, késõbb Szalai-malmot.
A víz a fúrt kutak révén behálózta az egész falut. A legnevezetesebb a kastély elõtt álló kút volt; vizét a rét felé vezették el. A tavat az 1950-es években rövid idõre strandfürdõvé alakították. Egy baleset, majd a források elapadása több évtizedre véget vetett a felszíni vízhasználatnak.
A csóri vízbõl szikvizet is állítottak elõ. Pákozdi Sándor az 1940-es évek elején nyitotta meg szikvízüzemét az Alsótabánban. Az államosítás után a gépeket az 1970-es évek végétõl egy ideig újra használták. Ugyanebbõl ma is él egy vállalkozás, amely a szikvíz gyártása mellett a víz palackozásával is foglalkozik.